víg/vég/játék!

Na persze. Én és a „soha többet” kezdetű mondatok… Csak úgy repülnek a napok. Mire észbe kap az ember, már kezdődik is egy újabb hét. Egy újabb eszméletlen hét! Így a vége felé azért ám már nem csupa móka és kacagás idekint sem az élet, egyre több teszt, vizsga és prezentáció töri meg a napsütéses percek sorát. Van olyan kurzus is, amin már túl vagyunk szerencsére, de a legtöbb esetében még csak ezután jön a java. Éppen hogy csak kisétáltunk a Baltic Academy ajtaján, zsebünkben az újdonsült üzleti orosz nyelvtudásunkat igazoló oklevéllel, indult is a szokásos (de egyébként valahogy mégsem tudok hozzászokni sehogysem) hétvégi buliáradat. Csak a legjobbakat emelem ki, mert már amúgy is megkaptam párszor, hogy csak abból áll itt az élet. :) De hát mégsem tudósíthatok nektek A nyelvészeti alapok az orosz nyelv tanításában kurzus frenetikus pillanatairól… Pedig ha tudnátok, mennyi van belőle! ;)

Szóval szombaton, még a május huszonegyedikein, délután a vasútállomáson volt a találkozó. A közös cél: Jürmala, hogy Piotrek (Lengyelország) szülinapját egy közösen kibérelt tengerparti házikóban ünnepelhessük meg. Már délután elkezdődött az ünneplés, kinti sütögetéssel és napozással. Estére egy egész hadseregnyi szúnyog támadt ránk, és a levegő is lehűlt, úgyhogy csak a biztonságot nyújtó szaunába menekülhettünk! Gondolom nem is kell mondanom, hogy mennyire iszonyúan jól éreztem magam… megint. Igaz, hogy csak 15 férőhely volt 40-50 emberre, de így talán még élvezetesebb volt ez a szombat este!

A következő megemlítendő esemény talán a szerdai kirándulás. Mivel csak kedd este találtuk ki, hogy kihasználva a szabad napot, útnak indulunk, csak hármasban szálltunk fel a vonatra reggel: Kitti, Martijn (Belgium) és én. Sigulda Rigától 50 km-re, a Gauja folyó mellett fekszik, a Gauja Nemzeti Park kellős közepén. Úgyhogy a nap nagy részét erdőben, falépcsőket és domboldalakat megmászva, várakra rátalálva töltöttük. Jó volt egy kicsit kimozdulni Rigából, és felfedezni Lettország újabb csodáit. A város jelképévé lett kastély igazából Sigulda területén kívül, 5 km-re, az erdő közepén van, úgyhogy oda busszal kellett mennünk délután. Visszafelé azonban nem volt szerencsénk – éppen lekéstük a buszt, és a következő csak egy óra múlva indult. Hogy elérjük a Rigába tartó vonatot, az már túl késő lett volna. Így – mindhárman életünkben először – stoppoltunk! Mindig is ki akartam próbálni. Gondoltam, oké, majd én! Épp, hogy csak felemeltem a kezem, 10 másodperc sem kellett, és meg is állt egy autó. Azt hittem, hogy tovább tart az ilyesmi.. biztos csak szerencsénk volt. Nagyon-nagyon jól éreztem magam egész nap, éppen jó helyen, jó emberekkel. Inkább beszéljenek magukért a képek:

Az időrendhez ragaszkodva itt egy kis kitérő következik, ugyanis meg kell emlékeznem a hét (hónap?) legfontosabb napjáról: az anyukám születésnapjáról. Szóval, Isten éltessen még egyszer, Anya! <3

Ezen a szép napon történt még az is, hogy Észtországból Rigába látogatott egy kis csapat, köztük 3 magyar is, Szilvi, Ró és Pohi. Napközben várost néztek persze, de ránk hárult a feladat, hogy megmutassuk nekik, milyen is az igazi rigai éjszakai élet. Remélem, sikerült. Mindenesetre nekem nagyon bejött ez az Essential nevű klub, ahova mentünk. Minden teremben más zene, egyetlen éjszaka alatt vagy ötször eltévedtem.

Nem is pihentük még ki a péntek este fáradalmait, már indulni is kellett a buszhoz. Szombat délután ugyanis a Good Bye Party helyszínére indultunk, egy kis lett tó partján lévő szabadidőközpontba. Játékok, csoportbeszélgetések, a félév összefoglalása, prezentációk, és persze buli. A téma: beach party, úgyhogy estére mindenki táskájából előkerültek a strandpapucsok, napszemüvegek, szalmakalapok. Fú, micsoda őrület volt egész este! Persze itt sem maradhatott el a szauna és a medence.

Olyan szomorú ez. Nem a buli része persze, hanem a búcsúzás. Erről majd biztos írok valami hosszabbat és szebbet, de most valahogy épp túlságosan lefelé görbül.

Úgyhogy minden erőmmel azon kell lennem, hogy minden egyes percet élvezni tudjak még.

B.