Szeszély.

"(eszt.), lelki szabálytalanság, az érzések, vágyak, gondolatok ugrása, egy része a humornak. A Sz. ugrásai a capriccio (l. o.) című zeneművekben, s a capriole nevezetü táncfigurában találnak megnyilatkozást és innen átvitt értelemben a többi művészetben is mutatkoznak."

Bizony, ez a szeszély. Nincs még egy szó, ami ennél jobban kifejezhetné azt, amit most szeretnék átadni valamilyen módon. Az ágyon ülve is alig bírom nyitva tartani a szemem az ablakon beragyogó napsütéstől, miközben egy órával ezelőtt nem lehetett látni a tévétornyot a sűrű hóeséstől. Ki érti ezt?! Hó, napsütés, hó, napsütés, hó. Hó, hó, hó. Elég! :)

Ami az eseményeket illeti, megint sűrű hetet tudhatunk magunk mögött. A legsűrűbb talán a szerda volt. Korán kellett kelnünk, hogy időben kiérjünk a piacra, hiszen be kellett vásárolnunk az esti magyar estére! :) Már egy jó ideje megígértük a többieknek, hogy főzünk nekik valami magyar különlegességet, aztán végül is egészen szerdáig húztuk. A gulyáslevesre és a túrógombócra esett a választás, praktikus okokból. A fél napot bevásárlással, a másik felét pedig a konyhában töltöttük: két nagy fazéknyi leves és rengeteg kis gombóc lett a több órás munka eredménye. Mi magunk sem gondoltuk volna, hogy ekkora sikere lesz! 5 perc alatt felfalták a gulyást, a gombócról nem is beszélve! Persze nem lett az igazi, otthoni fűszerek hiányában, de nekem nagyon ízlett. Egészen meglepődtem magamon.. nem tudtam, hogy ilyet is tudok.. Nagyon ciki lett volna elrontani, izgultunk is egész nap. Young (Korea) megkért minket, hogy menjünk el hozzá és tanítsuk meg a gulyásleves receptjére, mert szeretné ő is elkészíteni a barátainak. Nem is kell ennél nagyobb dicséret! :)

Este már csak egy kis tánc fért bele az elmaradhatatlan Ala klubban, de annyira fáradtak voltunk, hogy korán haza is jöttünk. 

Ó és aztán jött a csütörtök Az az édes csütörtök, amikor a Laima csokigyárba látogattunk. A nagyon híres és nagyon régi, rigai csokigyárba. A Laima egyben egy lett női név is, jelentése: boldogság. Ez mindent elmond a helyről, az illatról, az ízekről. Körbevezettek minket fehér védőruhába bújtatva a csokigyártás minden egyes állomásán. Kicsi töltelékek szép sorban a nagy futószalagon, át a szárítón, aztán csokifüggöny, megint szárító, vidám arcú selejtező munkások és hopp, kész is a bonbon. És ha ez még nem lenne elég, a csokoládé-szobában töménytelen mennyiségű csoki - kóstolóba. Szerintem még soha életemben nem ettem ennyi féle és ekkora mennyiségű csokit ilyen rövid idő alatt! :) Csokival megtömött zsebekkel (és egy kis hányingerrel) indultunk a villamosmegállóba. Még nem volt vége az aznapi programoknak, hiszen este először Karolina (Lengyelország) szülinapi összejövetelére, majd pedig karaoke buliba mentünk. Ahol kis 5 fős csapatunk (Kitti, Marie, Ertan, Davide és én) egy dallamos kis lett slágerrel elnyertünk a második helyezést. Fogalmam sincs, miről szólt a dal, de a letteknek biztos nagyon vicces volt hallgatni minket.. A jutalmunk 10 eper ízű tequilás feles volt, megérte :) Sokéig húzódott az este, még egy kis Pelmeni is belefért. A legjobb hely a világon, ha éjjel megéhezik az ember!

A péntek nagyjából a csütörtöki nap kipihenésével telt. A Kitti meg is fázott egy kicsit, úgyhogy úgy döntöttünk, nem megyünk el Gustavo (Spanyolo.) szülinapi bulijába. Úgyhogy végre, péntek este itthon maradtunk és filmet néztünk. Ritka az ilyen errefelé :)

Szombaton már muszáj volt kimozdulni, délután Danielával (Ausztria) találkoztunk a városban, elkísértük fodrászhoz, vásárolgattunk és beültünk egy sütire is. Napsütésben. Nagyon jó kis délután volt! Aztán este egy újabb szülinap, egészen hihetetlen! :D Cynthia (Németország) "kikötő" témájú bulijába ment a csapat. Megint, megint, megint új emberek.

Vasárnap óta nagyon lusta vagyok. Nem tudom, mi van velem, de ha tehetném, ki se kelnék az ágyból egész nap. Ajánlom ennek a kedvnek, hogy múljon el gyorsan, holnap ugyanis egy gimnáziumba megyünk, hogy játékos keretek között meséljünk nekik Magyarországról és magunkról. Kicsit tartok tőle, majd meglátjuk, mi sül ki belőle.

"lelki szabálytalanság"

B.

élményrengeteg!

Rigában a hétvége szerdán kezdődik. A hétfő és a kedd általában nem-akarok-felkelni-vel, trolin nyomorgással, órákkal, teákkal és bevásárlással telik. Jaj de fog ez hiányozni :) Az elmúlt héten sem történt ez másképp, így az első két napot át is ugorhatjuk. Szerdán, kihasználva a szabadnapunkat, csámborogni indultunk egy kicsit a piacra. Valahogy megérinti egyfajta hangulat az embert, ahogy az árusok között sétálgat a napsütésben. Méz és gránátalma illatú hangulat. Estére is megvolt már a program: rengeteg ember gyűjt össze a Kiwi Barban, ahol nagy kivetítőn nézhették az esti, (állítólag) nagyon híres és fontos meccset. Azt hiszem a Real Madrid játszott a Lyon ellen, de nem vagyok benne biztos. A lényeg, hogy a szurkolók nagy részét a spanyolok és a franciák tették ki. Jó hangulat volt, érdekes volt látni azt, hogy mennyire nagy jelentősége van ennek a két nemzet képviselői szemében. Mintha csak ők álltak volna ott a pályán. A meccs utánra azért még egy elmaradhatatlan Ala-t is beiktatunk, és újból hódoltunk a lett néptánc-szenvedélyünknek. Eszméletlen egy hely :)

A szerda este nem tartott sokáig, éjfél körül haza is értünk. Csütörtökön az esti óra után alig maradt időnk készülődni az esti, Szent Patrik tiszteletére rendezett bulira. Hol lehetett volna máshol, mint egy ír pub-ban. De még milyenben! Három emelet, mindenfelé Guinness és lóhere, tipikus ír stílusú lépcsők és pultok. Nagyon nagyon tetszett a hely! Ja és persze zöldbe kellett öltözni mindenkinek.. :) Itt mindig kitalálnak valami ruhatémát, annyira jó :) Utána még benéztünk Oscar (Spanyolország, mi más) szülinapi bulijába is, tánc, tánc, tánc.. hajnalig.

Így a csütörtök után időm sem maradt kipihenni magam, hiszen pénteken az állatkert várt rám, na meg Pablo :) Ő egyébként spanyol, és az ő ötlete volt ez a kis kiruccanás. 20 perc villamosút után egy teljesen új és teljesen más Rigában találtam magam. Égig érő fák és hatalmas faházak, köves utak. Ennek a kis erdei világnak a közepén található egy hatalmas parkban az állatkert. Sajnos körülbelül csak az állatok harmadát nézhettük meg az időjárás és az évszak miatt, de így is épp elég volt. Kisgyerekszemmel csodáltuk a zsiráfokat és a krokodilokat, egy nagy időutazás volt :) Nagyon tetszett az egész park, szeretnék visszamenni oda minden évszakban :) Talán májusban, vagy júniusban a többi állat is előbújik. Az egész délutánt ott töltöttük, pedig csak egy kis részét láttuk. Sietnem kellett az esti órára, aztán pedig haza, hogy legyen időm aludni és összepakolni aaa... aaa... litván utazás előtt! :) Ami új bekezdést érdemel.

Szombat reggel gyilkos időpontban, hajnali 6.30kor volt a találkozó a belvárosban. Nem tudom, hogy ezt hogy gondolták.., de mindegy, odaértünk időben, a szakadó hóesés ellenére is (márciusban!? nemár.). Egy hatalmas emeletes busz vitt minket a két napos kirándulásra, a nagy érdeklődésre való tekintettel. Nagyjából 60-an indultunk útnak szombat reggel.

Első megállónk a Hill of Crosses (Keresztek Dombja) nevű litván szent hely volt. Egy domb, rajta több százezer kereszttel és apró emléktárggyal. Egyszerűen nem találok szavakat, amikkel kifejezhetném, hogy mit éreztem ezen a helyen. Először azt gondoltam, félelmetes. Aztán azt, hogy mennyire szomorú. Félelmetesen és szomorúan gyönyörű. Mindenki csak szótlanul sétálgatott a világ minden tájáról összegyűlt keresztek között. Egyszerűen a hatása alá kerültünk. Úgy tartják, hogy ennek a dombnak szent ereje van. Ha ott hagysz valami kis dolgot és kívánsz valamit, akkor teljesülni fog. Megtettem, majd meglátjuk :)

Ezután Trakai városa felé vettük az irányt, ahol egy fincsi ebéd után a város híres kastélyát néztük meg. Egy külön szigeten áll a hatalmas téglaépület, egy híd köti össze csupán a parttal. Ha nem lett volna annyira hideg, biztos jobban élveztem volna :) 

A szervezés hagyott némi kivetni valót maga után, ugyanis az előre meghirdetett program kb. 2 órát csúszott. Többek között egy rosszul beiktatott pisiszünet miatt. 60 emberre 1 wc - eleve halott gondolat. Sebaj, a vilniusi városnézés így vasárnapra maradt. A szombati vilniusi vacsora litván nemzeti ételekből összeállított menü volt: rizsleves és sokak szerint undorító, de szerintem nagyon finom, hússal töltött krumpligombóc. Utána beköltöztünk a szállásunkra, ami egy ifjúsági hotel volt. 8 fő szobánk minden egyes tagját nagyon megszerettem, de úgy általában, tényleg nagyon jó kis társaság verődött össze a hétvégére. 2 óránk volt készülődni, ugyanis 11 körül egy buliba indult a csapat. Ahol Liával, és az ő litván Erasmust élvező barátaival is találkozhattunk. Végre! Annyira nagyon jó volt!

Nehézkes volt a másnap 9 órai reggeli, a 10 órai városnézés meg még inkább. Vilnius gyönyörű. Ami a legjobban tetszett, hogy mindenfelé falra festett képekbe botlottunk. Megpróbálták feldobni a szürke házfalakat, sikerült. Ó, és találtunk egy magyar csárdát is! :) Pár órás barangolás után Kaunasba indultunk. Hát nem is tudom. Egy város, minden sarkon templommal. És kész, semmi más. Jó, egész szép volt, de túl hideg ahhoz, hogy élvezzem a 3 órás sétát. A folyópartra érve azért tátva maradt a szám: napfény és végre víz. Nem jég, nem hó, víz :)

Vacsora után aztán indultunk is vissza Rigába. A 4 óra buszutazást rajtam kívül mindenki alvással töltötte. De nem is baj. A Hold hatalmas volt. Nagyon furcsa volt megpillantani Riga fényeit. 2 hónapja élünk még csak itt, de úgy éreztem, hogy végre hazaértünk. Minden egyes ház, minden egyes utca hiányozni fog, és ezt már most tudom.

Vasárnap este már csak kipakolni és zuhanyozni maradt energiám, aztán bedőltem az ágyba. Bár már kedd van, de még mindig nem pihentem ki a hétvége fáradalmait. Eszméletlen volt!

Tegnap már csillagászatilag is tavasz lett, nem csak meteorológiailag. Ma már melegebb volt és sütött is a nap, de már nem hiszek neki :) Úgyhogy nem kiabálom el.

B.

Rázva, nem keverve

A múlt vasárnapi fáradtságot kialudtam ugyan, de valahogy mindig olyan álomkóros vagyok itt Rigában. Néha a tengeri levegőre fogom, néha a magas páratartalomra. De lehet, hogy szimplán csak lustaság, nem tudom. Még jó, hogy legkorábban 10.30kor kezdődnek az óráink.. Hétfőn csodás nap volt. Gyönyörű tavaszi napsütésre ébredtünk. Ha ez nem lett volna elég a jókedvhez, a portán egy képeslap várt rám. Köszi Beni, apa és papák, nagyon jól esett a nőnapi üdvözlet!! :) És az időzítéshez is gratulálok! A sulit tekintve teljesen átlagos nap volt, nagyon szeretem a hétfői órákat. Délutánra még beiktattunk egy kis óvárosi kiruccanást, fodrászt és almát a folyóparton. Kedden megint napsütés, tavaszi idő, és ráadásul még az óráink is elmaradtak. Mindenfelé virágok és bonbonok, tavaszillat, a tereken tulipánt osztogató lovasok. Végre! Este pedig a beígért dupla zh is elmaradt üzleti nyelvből, mert nem működött  nyomtató. Ez nem lehet véletlen.

A szerdai szabadnapunkat csavargással töltöttük, kihasználva a jó időt, újabb városrészeket fedeztünk fel a fényképezőgépünkkel karöltve. Hihetetlen, hogy mennyi mindent tartogat még számunkra Riga, csak lenne már pólóskardigános csámborgós idő. Na akkor lesz csak igazán képözön. Este újra a táncházba mentünk, nem bírunk elszakadni a lett néptánctól. Olyan jó ismerős mozdulatokra bukkanni a nagy pörgésforgásban! A Kittivel annyira belejöttünk a végére, hogy csak úgy suhantunk a táncparketten! :) Utána egy német lakásavató buliba mentünk, egész este fura német zene ment, nem nagyon tudtam felvenni a ritmust. Viszont vicces volt, hogy a belépő egy német mondat volt, és ha jól vetted az akadályt, kaptál egy kitűzőt, rajta egy német névvel. Az enyém Mechthild lett, bár a németek nagy része még sosem hallott róla, érdekes :) Angelával (Kitti) kb 3 körül úgy döntöttünk, hazataxizunk, mert már zsongott a fejünk a "neun und neunzig Luftballon"-tól.

A csütörtök egész napos tanulással telt, mivel aznap pótoltunk be a kedden elhalasztott zh-t. Végül meg is lett az eredménye, egész jól sikerült. Utána a szomszéd koliba voltunk hivatalosak egy dupla ünneplésre: Joanna (Lengyelország) beköltözését és Roberto (Olaszország) szülinapját ünnepeltünk mindenféle kajával és sütivel. Nagyon jó társaság gyűlt össze, ők folytatták tovább az estét a városban, de mi úgy döntöttünk, hogy inkább pihenünk, hogy megújult erővel vethessük bele magunkat a péntek esti James Bond partyba! :)

A buli előtt még kártyáztunk egy kicsit a 8.on, és néhány kedves litván lány a felszabadulás napja tiszteletére litván nemzeti vacsorát főzött nekünk. Minden nagyon finom volt, a legkülönlegesebb talán, hogy az uborkát mézbe mártva ették. Próbáljátok ki, fura de fincsi! Utána Bond girl maskarában indultunk útnak. Nem vártunk sokat az estétől, mivel ugyanabban a kávézóban volt, ahol februárban a Pink party (egy kis emlékeztető: borzalmas zene, éjfélkor elfogy a sör). A zene most sem javult, de alapvetően tetszett a dolog. Volt egy kis fotósarok, ahol mindenféle eszközzel fényképezkedhettünk (bomba, pisztoly, kártya, ilyesmi), a képeket későbbre ígérem. Ó, és megnyertük a Beer Pong nevű játékot is. Még sosem játszottam, de nagyon nagyon jó volt! Utána egy Push! nevű clubba indult a csapat. Na hát én ilyet még nem láttam. Táskaátvilágítás és fémdetektorok a bejáratnál - persze a rágóm megint becsipogott. A lányoknak ingyen volt a belépés, viszont a fiúknak 5 latot kellett érte fizetni (kb. 1800 Ft!). Nagyon durva egy hely volt, táncoslányok az emelvényeken, fények, VIP asztalok,  tuctuc, nem éppen az én világom. Kb. fél óráig bírtuk a Kittivel, aztán a lelkünk megnyugtatása érdekében a Pelmeni felé vettük az irányt.

Tele hassal és néhány olasszal indultunk tovább. Több bárba is betértünk, hátha valahol jó lesz a hangulat, de vagy tömve volt, vagy rossz volt a zene.. Így a Chili Pica-ban voltunk kénytelenek elütni az időt 6ig, ugyanis akkor ment az első troli. Talán jobb döntés lett volna taxit hívni, de még félünk egy kicsit tőle a kudarcok után. De ennek is megvolt a hangulata: ahogy egy 10 fős csapat minden tagja fáradt arccal bámul ki a hajnali troli ablakán.

Így hazaérve már csak beestünk az ágyba és aludtunk egészen délig! :) Szokatlan nekem ez a sok buli, nem hiszem, hogy hozzá fogok szokni valaha is..

B.

Megint vasárnap!

Valamiért mindig vasárnap tör rám az írhatnék. Késztetést érzek arra, hogy összefoglaljam a hét eseményeit. Megint mozgalmas hétvégén vagyunk túl, éppen az ellen harcolok, hogy a gép előtt ülve lecsukódjanak a szemeim. Nagyon fáradt vagyok, napok óta nem aludtam rendesen. De valahogy mégis az az érzésem, hogy ma se végzek egyhamar az elmúlt napok elmesélésével... annyi minden történt.

Hétfőn és kedden a szokásos program volt: órára be, óráról ki. Ha ezt a két napot túléljük, utána már lazább egy kicsit. Szerda este egy lett népi táncházba mentünk. Kicsi óvárosi kavargás után meg is találtuk az Ala nevű klubot, ahol minden szerda este élő zenekar és profi táncosok segítenek a néptáncok elsajátításában. Nagyon megtetszett, legszívesebben minden szerda este ott ugrabugrálnék. Az első szám alatt még csak félénken néztük a gyakorlottabbakat. Ide ugorj, oda tapsolj, fordulj, lépkedj, forogj... nehéznek tűnt, nem mertünk beállni a körbe. Egyszer csak egy férfi odalépett hozzám és felkért táncolni. Elég idős volt, kicsit gyanakodtam, de hát gondoltam miért is ne. Jól tettem, hogy vele mentem. Az összes lépést megmutatta, szépen fokozatosan megtanultam mindet. Egész jól belejöttem a végére. Biztos igazi néptáncos volt, úgy vezetett és úgy forgatott, hogy szinte nem is kellett gondolkoznom a következő lépésen. Nagyon jó érzés ez, már olyan régen éreztem utoljára..

El akartuk élni az utolsó trolit, úgyhogy éjfél körül be is fejeződött az este. Csütörtökön este volt egy üzleti óránk, aztán utána egy nagy csapattal Alejandro szülinapi bulijába indultunk. Hihetetlenül jó este volt! Házibuli, aztán meg még két másik bár. Tánc hajnalig. Nem értem magam. Itt valahogy nem érzem az időt. Otthon ha kimentünk valahova, 2-3 körül már fáradt voltam és haza akartam menni. Itt meg észre se veszi az ember, aztán már 5 óra. Vagy fél 8.. :)

Hihetetlenül kevés alvás után délután jégkorizni indultunk nagyjából 10en. Egy órára béreltünk csak korcsolyát, de úgy elfáradt mindenki! Régen volt utoljára a lábamon, több percbe telt, mire újra belejöttem. Nem mintha valaha olyan profi lettem volna, de büszke vagyok rá, hogy egyszer sem estem el. Pedig még egy kis lejtőfélével is megpróbálkoztam :) Utána még jobban esett az amúgy is isteni Lido-s ebéd.

Péntek este korán le akartunk feküdni, mert szombat reggel 7.30ra az egyetemre kellett mennünk, hiszen akkor indultunk Kurzeme-be. Megint csak pár óra alvás, így nagy törés volt a korai kelés. Kicsit elszoktunk már tőle.. Na de a lényeg, hogy időben odaértünk. Hú, akkor most kezdődik a Kurzeme-rész.. Remélem, semmit nem fogok kihagyni, minden percünk be volt osztva..

Hát itt van. Bár nem látszik, de egy szívet rajzoltam a közepébe , nektek.

Az első megálló a Rigától kb félórányi útra lévő kenyérgyár volt, ami azért vicces, mert a Laci nevet viseli. Igazából vannak még ilyen fura ékezetek a magánhangzókon, de mégiscsak Laci. Csak úgy mehettünk be, hogy beöltöztünk fehér köpenybe és sapkába. Körbevezettek az egész gyárban, végigkövettünk a jellegzetes lett barna kenyér útját a liszttől a csomagolásig. Tisztára 'Hogyan készült?'-es volt. A sütödés résznél 5 ember süthetett egy saját kenyeret. Hát persze, hogy jelentkeztem. Megmutatták, mit kell csinálni. Már megformázni is nehéz volt, de akkor lett igazán vészes a helyzet, amikor az 5 méteres sütőlapáttal be kellett tolnom a magokkal megszórt kenyeret a kemencébe. Ami ugye ráragadt, és az egész szétcincálódott. És ha ez még nem lett volna elég, ahogy hozzáért a több száz fokos fémhez, úgy ahogy volt, felgyulladt az egész... Persze az enyém lett a legbénább. Hát ez az első kenyérsütésem története. Azért megettük szegénykét, finom édes íze volt.

A kenyérgyár után egy szabadtéri múzeumba mentünk, valamilyen második világháborús orosz-német csata helyszínére. Töltényhüvelyek, ágyúk, terepasztalok, nem éppen az én világom. De egész érdekes volt.

Egy fincsi ebéd után aztán jött a legnépszerűbb program, a sörgyár látogatás. Valami különleges lett sör elkészítési folyamatát nézhettük végig. Csupán három összetevőt használnak, vizet, árpát, és egy harmadikat, amit nem értettem angolul, de szerintem az lehetett a komló. Vagy a maláta. Pici zöld hengerecskék.. Ez a három, és semmi más. Így összesen 1 hónap kell a sörnek, hogy elkészüljön. Nem semmi. Aztán meg ugye meg is kóstolhattuk..  nagyon finom volt mindkét fajtája. Utána útnak indultunk Ventspils-be, ahol a szállásunk volt. Hát az a város egyszerűen ronda. Oké, van egy kicsi, kb 10 házból álló óvárosi része egy térrel, de azon kívül csak panelek, romházak, szemét. Ipari kikötőváros. Vacsoráztunk, aztán este elindultunk közösen egy nagyjából 20 percnyi sétára lévő bárba. Igazából szerintem az volt az egyetlen egy. Nem is tudom, hogy maga a hely, vagy a zene volt-e rosszabb, de pár óra után feladtuk, így viszonylag korán ágyba kerültünk. Ó itt történt még egy vicces eset. Egy lett fiú, miután megtudta, hogy magyarok vagyunk, csak annyit mondott: "cica" :)

Megint nehéz volt felkelni  reggelihez, ami viszont kárpótolt a nehézségekért. Rengeteg étel közül lehetett választani, és mindegyik nagyon finom volt. Miután mindenki összeszedte magát, elmentünk egy tengerparti kastélyba. Egy kicsit alulmúlta a várakozásaimat. Megértem, hogy ha összvisz két kastélyuk van Lettországban, nagy örömmel mutogatják az egyiket.. na de hát egy fadarabot kiállítani talán mégis csak túlzás. Ékszerek voltak még, korabeli ruhák, térképek, fegyverek. Hát nem tudom. :) Érdekes volt. Az épület egyébként szép, belső udvara is volt. Utána egy kis városnézés után ebédelni mentünk. Finom volt, azt hiszem kezdek hozzászokni a köménymaghoz.. Aztán jött a legjobb: megálltunk egy kicsit a nyílt tenger partján. Még soha nem láttam ilyet. Homokos part ameddig a szem ellát, rajta kövek, süvítő északi szél és jég mindenfelé. Alvó kövek a jéghideg homokban, eszméletlen volt.

Három óra buszozás után érkeztünk csak vissza Rigába, ami alvással, zenehallgatással telt. Most pedig itthon ülve próbálok visszaemlékezni mindenre, de annyira fáradtnak érzem magam, hogy nem ígérem, hogy mindent leírtam, amit szerettem volna. Maximum majd pótolom.
Ó, Gianluca megint rengeteg képet csinált, majd remélem el tudom juttatni hozzátok valamilyen módon :)


B.

Napenergia.

"A szerelem persze nem olvadt el az évszak változásával. Az álmodozás folytatódott, de már a múltból táplálkozott. Nem volt min híznia. És az új évszak is változásokat hozott. Úgy éreztem, a tél a szerelem időszaka, nem a tavasz. Télen a lakható világ annyira összehúzódott: abban a kicsi, zárt világban, amelyben éltünk, képtelen remények teremtek. De a tavasz leleplezte a hely eredeti rajzát: a hosszú barna utakat, a régi, repedezett járdákat a talpunk alatt, a téli viharok alatt letört ágakat, amelyeket el kellett takarítani az udvarokról. A tavasz napvilágra hozta a távolságokat, olyannak mutatta őket, amilyenek voltak."

A meteorológiai tavasz első napja és a tudatos változás tiszteletére!


B.