Tudom, tudom. Már szerda van. De az elmúlt napok, különösen az utóbbi 3 annyira.. keresem a szót.. szóval felemelőek voltak, hogy se időm, se energiám nem volt szavakba foglalni az eseményeket. A múlt hét hétköznapjai közül talán csak a kedd és a szerda este említésre méltó. Kedden meccset néztünk a Kiwi Bar-ban. Real Madrid és Tottenham, mondanom sem kell, mekkora spanyol-őrület volt megint. Elképesztő. A meccs alapvetően nem igazán köt le, de amit ezek ott művelnek, azért mindig megéri az a 90 perc!
Szerdán Karlene (Nebraska, USA) előadására voltunk hivatalosak. Azt hittük, egy színházba megyünk, de amikor végre megtaláltuk a megfelelő kis utcát, kiderült, hogy az előadást egy könyvesbolt felső szintjén tartják. Két könyvről és két írónőről hallhattunk ismertetőt és egy kis performanszt, amiben Karlene is részt vett. Az előadást hosszas beszélgetés követte. Annyira magával ragadott a hangulat, kicsit olyan volt, mint Az órákban. Nagyjából 20 nő és 5 férfi könyvek között ülve bort iszik, szőlőt eszik és a feminizmusról beszélget, miközben kint halkan esik az eső. Remélem, lesz még ilyen!
Aztán a hét többi napját a suliban, vagy a bevásárló központban töltöttük, ugyanis ruhát kellett keresnünk a Kittinek vasárnapra. Na de ez mind lényegtelen ahhoz képest, ami vasárnap kezdődött. Úgyhogy a hétvége többi részét átugorva rá is térek a lényegre.
Sea Battle. 3 nap. Tenger. Egy hatalmas hajó, a fedélzetén 2000 (!) Erasmus-diákkal. Tallinn és Stockholm. Hol is kezdjem? :)
Vasárnap hajnalban találkoztunk Riga központjában mind a kilenckvenketten. Két busz indult el Tallinn felé, hogy közel 5 óra utazás után elkezdődhessen a Sea Battle-nek, vagyis tengeri csatának nevezett 3 napos program. Tengeri, ugyanis a Tallinn és Stockholm közötti, egész éjszakán át tartó utat egy hatalmas hajó, vagy komp fedélzetén tettük meg. A szállásunk egy 4 fős kabin volt, kör alakú ablakkal, hogy a lehajtható ágyakon fekve is élvezhessük a csodás kilátást a svéd szigetvilágra. De nem csak egy szimpla hajó volt ám! Egy 10 emeletes óriás, tele éttermekkel, boltokkal, bárokkal, klubokkal.
Még mielőtt becsekkoltunk volna a kompra, egy kis városnézés is volt Tallinnban. Nagyon kedves kis város, az óvárosi része kisebb ugyan, mint Rigáé, de tetszett, hogy olyan dimbes-dombos. Pár óra napfényes sétafikálás után aztán irány a fedélzet, elfoglaltuk a kabinunkat, amit a két őrült nebraskai lánnyal osztottunk meg :) Az indulást a legfelső szintről néztem végig, elképesztő látvány volt. A tenger az első pár kilométeren még mindig jeges volt, aztán magunk mögött hagyva Tallinn-t a templomtornyaival és az irodaházaival együtt, egyre több vizet láttunk. Aztán meg már csak hullámzó kékség és sirályok. Gyors készülődés után vacsora várt ránk. Nem fogjátok elhinni, de kb. 100 féle ételből lehetett választani, annyit, amennyit csak akartál, és ami még ennél is hihetetlenebb, ingyen sör és bor (fehér és vörös) sorakozott az asztalokon, korlátlan mennyiségben. Hm.. :) Az utána következő buli még nem volt az igazi, mert a svéd erasmusosok csak a második napon csatlakoztak, úgyhogy nem voltunk olyan sokan. Legalábbis a második estéhez képest. Rengeteg program volt, játékok, tánc, de szerencsére viszonylag korán ágyba kerültünk, így több energiánk maradt a másnapi stockholmi városnézésre. Még jó! Le sem tudom írni. Eddig Prága és Velence között nem tudtam dönteni a kedvenc-város-kérdésben, de most már Stockholm is csatlakozott a top 3-hoz.
Egyszerűen gyönyörű volt! Bár északabbra voltunk, kabát nélkül élvezhettük a napsütéses utcákat, tereket. Lehetett jelentkezni csoportos idegenvezetésre is, de páran úgy döntöttünk, hogy inkább magunktól fedezzük fel a csodás várost.
És mennyire jól tettük! Csak fél napot töltöttünk ott, de teljesen elvarázsolt. Már most alig várom, hogy egyszer visszamehessek! Az egyetlen negatívum, hogy elképesztően drága. Nem csak úgy kicsit drágább, mint otthon, nem. Megnézed az árakat, és nem hiszed el, hogy ezt komolyan gondolják. 4-5-szöröse az otthoniaknak! Úgyhogy nem nagyon vásárolgattunk..
Aztán vacsi után visszatérés a hajóra és indulhatott a második este. Tömve volt a hajó emberekkel, a világ minden tájáról. Karaoke, samba show, salsa oktatás, és persze buli. Nagyon jó volt, és tovább is tartott, mint első nap!
Kedden még beiktatunk egy hatalmas reggelit és órákon át tartó lépcsőnülős sütkérezést, aztán megint utazás, busz, zene, alvás.
Szóval tessék Ic, remélem már érted, miért csak ma olvashatod a folytatást! ;) És azt is, hogy épkézláb mondatokban képes voltam összefoglalni az elmúlt napokat, mert ez tényleg leírhatatlan! Teljesen fel vagyok dobódva :)
Tegnap sokat aludtam, de még ma is fáradtnak érzem magam. De most nem is tudnék aludni az izgalomtól. Meg hát időm sincs, mert ugye pakolni kell, juhéééé! :)
„Alig hittem, hogy egyszer ez is eljöhet még!”
B.
"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon." (Wass Albert)
