Most csak egy expressz összefoglaló bejegyzésre vagyok képes. Remélem, mindenki megelégszik ennyivel.
Ha hát szerdán írtam utoljára. Azóta történt sok minden, de még mennyi minden...
Azt eddig kifelejtettem, hogy kedden voltunk először az üzleti nyelvkurzuson, ami nagyon tetszik. Talán tanulunk is itt valamit végre az üzleti nyelvről.. Hetente háromszor 1,5-2 óra, úgyhogy elég intenzívnek mondható. Igaz, hogy fizetnünk kellett érte, de bőven megérte, még könyvet és munkafüzetet is kaptunk.
Szerdán azt hiszem, hogy semmit sem csináltunk, de nem tudom, kicsit összefolynak a napok.
Aztán csütörtökön estére opera volt a program, az Anyegint néztük. A legolcsóbb jegyet választottuk - hiba volt. Az eredeti székeinkről egyáltalán nem lehetett látni a színpadot. Úgyhogy ahogy lekapcsolódtak a lámpák, előrébb osontunk pár sorral két üres székre. nem volt szép dolog, de így legalább láttunk mindent. Nagyon idegesítő lett volna hátul ülni és semmit sem látni az egész előadásból. Ami egyébként fantasztikus volt, nagyon tetszett.
Pénteken este is volt még egy orosz üzleti nyelvkurzus, ez volt a nap legfőbb eseménye.
Aztán tegnap moziba mentünk még 5 másik lánnyal együtt. A Veronika meg akar halni című filmet néztük, telitalálat volt, át tudtam adni magam a hangulatának. Angol nyelvű film volt, orosz és lett felirattal. A két nyelv így kiválóan kiegészítette egymást, amit nem értettem angolul, azt elolvastam oroszul, amit nem értettem oroszul, azt meg meghallgattam angolul. De mondjuk már tudtam, mire számítsak, hiszen olvastam pár éve a könyvet (Coelho).
Utána beültünk egy bárba. De nem akármilyenbe, hanem a Radisson Blu hotel 26. emeletén lévő körpanorámás Skyline bárba. Igaz, hogy az árak láttán a szívroham kerülgetett, de egy ital belefért a látvány érdekében. Az éjszakai Riga alattunk, fények, templomok, utak, házak, apró fák, a folyó, hidak.. Egy csoda volt, szeretnék elmenni oda minden évszakban, minden napszakban. Tegnap volt egy lengyel lány szülinapja, amit egy kisebb csapat ünnepelt itt a nyolcadikon. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, majd végül egy házibuliban kötöttünk ki. Spanyol gitárszó, salsa, megint új emberek. Egész jó volt.
A hétvége megint tele volt programokkal. Ránk is fért már a több napos begubózás után. Mindketten csak ültünk a szobában és vagy a takaró alatt gubbasztva néztünk valami sorozatot (megint elkezdtem a Lostot:), vagy azon siránkoztunk, hogy a hideg miatt nincs kedvünk semmihez. Tényleg így volt. Most nem olyan egyszerű, hogy hopp, elmegyünk valahova, mer félóra öltözködés, aztán meg arclefagyás az ára. Úgyhogy remetelétünk után kész felüdülés volt a pénteki lett folklór est.
Egy hatalmas színházfélében volt, és bár a legolcsóbb jegyet választottuk, tökéletesen láttuk az előadást, ugyanis az előttünk lévő 10 sorban nem ült senki. Nagyon tetszett az egész műsor, fel is akartam tölteni ide egy Kittitől csórt videót.. De hát mint tudjuk, taszítom a technikát, úgyhogy nem engedte valamiért. Pedig igen jó. Na mindegy, most be kell érnetek egy YouTube linkkel :) Ez volt az egyik kedvencem! A fényképezőgépem azt hiszem, haldoklik, úgyhogy ha nem gyógyul meg sürgősen, másoktól lenyúlt képeket fogok megosztani veletek :) Annyira érdekes volt az egész! A magyar néptánctól, és igazából egymástól is teljesen különböző táncokat és zenéket mutattak be, nagyon színvonalas előadásban. Egészen kedvet kaptam a lett néptánchoz :) A magyarhoz meg már eddig is volt... A műsor után elmentünk egy French bar nevű helyre, ami az egyik legolcsóbb bár az Óvárosban. De nagyon kis kedves zug egy pincében, Van Gogh a falakon, a pult felett felragasztva pedig egy csomó nemzet pénze. Nagyon jó érzés volt rátalálni egy magyar ötszázasra :) Mindenfelé ismerősökbe botlottunk az utcán.. Végül mindenki megéhezett, és vagy 20an átvonultunk egy étterembe, a Lido kisebb változatába (az a nagy faház, ahol ettünk egyszer és nagyon szép volt) Nem is tudtam, hogy van még máshol is, persze itt kisebb volt a választék, de a minőség pont ugyanolyan szuper. Hintalovakon is lehetett ülni :) Biztos járunk még arrafelé. Aztán számunkra véget is ért az este, volt pár buli megint, de inkább kihagytuk őket, hogy másnap kipihenten élvezhessük ....... Jürmalát :)
Jürmala Riga tengerparti része, ami nyáron üdülőközpont, homok, tengerpart, meg minden, de télen is tartogat meglepetéseket. Az ötletünk annyira népszerűnek bizonyult, hogy végül 24en indultunk útnak vasárnap délelőtt. Úgy gondoltam, hogy ezt az utazást most képekben mesélem el, egyrészt azért, mert másképp képtelenség... nem tudom leírni azt az élményt. Másrészt pedig azért, mert egy igazi fotós is volt köztünk, Gianluca, aki miután elővett a táskájából egy félméteres fényképezőt, azt mondta, hogy most csak a kisebbik gépét hozta :) Úgyhogy olyan csodálatos képeket csinált, hogy a legjobb lesz, ha rajtuk keresztül adom át az érzést, amennyire lehet :) Képzeljetek hozzá nagyon-nagyon-nagyon-nagyon hideget:
Innen indultunk.
Ide érkeztünk.
Ez egy fürdőközpont, most épp zárva van. De azt olvastam róla, hogy elit helynek számított
a szovjet időkben.
És akkor megpillantottuk ... a tengert :)
Azok ott mi vagyunk :) Ez az egyik kedvenc képem. Zseniális.
Ennyire be volt fagyva, félelmetes!
Pár száz méter után hatalmas jégtömbökbe botlottunk.
Nagyon nehéz volt járni ezek között. Recsegett-ropogott az egész...
Ameddig csak elláttunk, jég volt mindenütt. Hogy milyen messze lehetett besétálni, arról fogalmam sincs.
De még olyan mesze is voltak emberek, hogy csak pici pontoknak tűntek Később kiderült, hogy lékhorgászok :)
Ezt az ablakot például nem láttam, de olyan szép kép lett.
Ó igen, az ott egy pad. Már kinn vagyunk a homokos parton, és egy padon süttetjük a hasunkat.
A Kittinek éppen csak hogy leért a lába a hintáról ... :)
Úgy gondoltuk, hogy ezt kivesszük :)
Egyelőre ennyi, majd facebookon még láthattok többet, ha lesz időm (kedvem) feltölteni őket.
Ó, és még valami, amivel tartozom. Leírom ide az itteni címem és a telefonszámom, hátha valaki szeretne elérni.. vagy nem tudom. Azért csak jobb, ha tudjátok. Ha találtok otthon egy felesleges csomagot tele csokival, ilyesmi. A telefont mondjuk csak milliomosoknak ajánlom.
Na szóval, a címem: Reznas str. 10/1, Room 722A Riga, LV-1019, LATVIA
A telefonszámom pedig: +371/27590423
Na ma is sikerült kisregényt írni. Remélem, minden rendesen feltöltődik. Sokat bénáztam ezzel a bejegyzéssel :)
Tudom, tudom. Eddig még sosem volt, hogy ennyi ideig ne írtam volna. Ennek egyszerű oka van: még nem jött el az ideje. Az első programokkal teli hét után,a mikor minden nap történt valami említésre méltó, elkezdődtek a (nagyon nem szürke) hétköznapok. Élvezem ezeket is, végre van időm mindenre. Nagy szükségem volt már rá.
Sokat sétálgattunk a Kittivel a napokban, gyalog indultunk el a 15-ös trolibusz vonalán. Közelebbről is megnéztük a házakat, tornyokat, parkokat, templomokat, amiket ezidáig csak a busz ablakában láttunk elsuhanni. Teljesen más volt így :) Bár ez csak külvárosi résznek számít, gyönyörű helyeken jártunk.
Elsőként egy ortodox székesegyházat vettünk célba. Minden reggel láttam a három hatalmas tornyot, rajtuk a bronz hagymakupolákkal. Először csak kívülről vettük szemügyre.. annyira óriásinak tűnt. Körbesétáltuk, a Kitti kiélte a fényképezés-mániáját, aztán végül bemerészkedtünk. Még sosem jártam pravoszláv templomban, teljesen lenyűgözött a látvány. Ikonok és gyertyák tömkelege, amerre csak a szem ellát. Viszont nincsenek padok. Csak álltunk az ajtóban tátott szájjal, próbáltuk befogadni ezt az ismeretlen világot. Biztosan nagyon elesettnek tűntünk, mert odajött hozzánk egy férfi és felajánlotta a segítségét, persze oroszul. Az első gyanakvás után megtudtuk, hogy ő Szergej, és valami köze van ehhez a templomhoz. Először orosznak hitt minket, de miután miután mondtuk, hogy még sosem jártunk ehhez hasonló székesegyházban, mosolygott és azt mondta, hogy akkor mi biztos nem lehetünk oroszok :) Körbevezetett minket, mesélt az ikonokról, a vallási szokásokról. Például, hogy a székesegyházba lépve a nőknek fejkendőt és szoknyát kell viselni - a bejáratnál mindenkinek fel kell húzni egyet, az se baj, ha nadrág fölé -, és hogy a nőknek a bal, még a férfiaknak a jobb oldalon kell helyet foglalniuk. Megmutatta a gyakorlati szertartásokat is, imádkozott. 4kor felcsendült egy női énekhang, kezdetét vette a .. hát .. oroszul 'szluzsba'-nak hívták, ami szolgálatot jelent, Ez lehet náluk a mise. Valami nagyon különleges dologba csöppentünk, azt hiszem. Csodaszép volt az egész, kívülről-belülről. Kicsit idegennek éreztem magam, de nem baj. Az a gyanúm, nem utoljára látogattunk el a Rīgas Svētā Jāņa Priekšteča pareizticīgo baznīca - ba :)
Ó, ezen a képen a sok galamb a lényeg. Éppen észrevettünk, ahogy felsorakoztak ott :)
Ezután még sétálgattunk kicsit a közeli hatalmas parkban, és még két templomot találtunk arrafelé. Egy pravoszlávot és egy római katolikust. Mindkettő gyönyörű volt kívülről, de sajnos egyikbe sem tudtunk bemenni. Meg siettünk is haza, mert lassan harmadfokú fagyási tünetek mutatkoztak rajtunk..
Nagyon hideg van ezekben a napokban. Tegnapelőtt volt olyan része Rigánk, ahol a hőmérséklet elérte a -31°C-t. Felfoghatatlan! Nem is töltünk több időt a szabadban negyed óránál, 5 (!) réteg ruhában is elviselhetetlen a hideg. Sebaj, enyhülést ígérnek. Nagyon várom már a tavaszt! Minden évben várom, de ennyire még talán sohasem.
Az iskola is érdemel egy bekezdést. Újabb csalódások értek minket, amikor semmit sem értettünk, vagy épp értettük, de az nagyon nem volt érdekes. Úgyhogy most a heti 2 nyelvkurzusban bízunk, ahol a B2-es csoportba lettünk sorolva. Ez nagyon jó hír! :)
Most kipróbálom, milyen videót beszúrni a blogomba. Mi is lenne alkalmasabb rá, mint a napokban felfedezett, Rigáról szóló szám, nekem nagyon tetszik. Meg tudjátok hallgatni, ha rá kattintatok. Elvileg :)
Van benne egy olyan sor, ami a 15-ös trolibusz legendájáról szól. Nagyon kíváncsi vagyok, mire utalhat, hiszen minden nap ezzel járunk. Mondjuk amiket hallani erről a környékről, talán jobb is, ha nem tudom :)
Holnap este koncertre megyünk, aztán vasárnapra pedig egy kisebb kirándulást tervezünk. De erről majd később :)
Az elmúlt pár napunk jelszava tényleg az volt: mindegy, csak pink legyen. Több napon át keresgéltünk boltról boltra járva, hogy pink kiegészítőket találjunk a szombati hivatalos Erasmusos elő-valentin-napi pink partira, a ruhakód ugyanis ez volt: minél több pink, annál jobb. Ennek eredményeképp tegnap mindketten az új pink harisnyánkban feszítettünk :) Tegnap kicsit úgy éreztem, hogy ennek a bulinak nagyobb volt a füstje, mint a lángja.. Nem volt rossz, de azért volt jó pár kivetnivaló is a szervezésben. A legfontosabb: nem sokkal éjfél után elfogyott a sör. Azt hiszem, ezzel együtt a parti is meghalt, illetve átköltözött más bárokba. A zene sem tetszett, csupa remix és táncolhatatlan keverés. Nem is voltunk ott sokat, mentünk tovább a többiekkel. Egy kicsit táncikáltunk még a Moon Safariban is, végül 4 óra felé értünk haza.
A blogból mindeddig kimaradt események közül a végtelen óvárosi séták mellett egy lényeges pont a péntek este is, amikor is egy házavató buliba voltunk hivatalosak. Nem volt olyan nagy parti, el akartunk érni az utolsó trolit, így éjfélkor már el is jöttünk. A legviccesebb az volt, hogy mennyire látszott, hogy pár olasz fiú szervezte a bulit, ugyanis a társaság kb 5 fiúból és 30 lányból állt :) Nagyon jó volt, megint új emberek...
Aztán találtunk még egy bolhapiacot is pénteken, de a zuhogó hóesés és a kapuban hamis dvd-ket árulgató rosszarcok meggátoltak a hosszas nézelődésben. Viszont arra jó volt, hogy láttunk egy csomó szánkót. Megegyeztünk, ha így folytatódik a havazás, beruházunk egyre, aztán irány a legközelebbi domboldal! :)
Egyébként az elmúlt napok jórészt alvással és csavargással teltek, igen jó volt :) Felfedeztünk pár helyet, és még rengeteg vár ránk. Épp ma tudatosult bennem, hogy mennyire nagy város is Riga. Délután egy lengyel lány, Joanna szólt, menjünk velük a motormúzeumba. Persze azonnal igent mondtunk. Először a központba mentünk trolival, ez kb 15 perc volt. Aztán onnan még fél órát buszoztunk, és még mindig Rigában voltunk. Ugyanúgy lakóházak, boltok... nem gondoltam, hogy ennyire nagy...
Hát ez a múzeum meg igen jó volt! Két emeleten keresztül régi autók, motorok, biciklik sorakoztak, volt versenyautó, tűzoltóautó, kisbicikli, minden. Még nekem is nagyon tetszett annak ellenére, hogy nincs különösebb kapcsolatom a kocsikkal.
Facebookon külön mappát szánok a mai képeknek, ide csak egyet teszek, kedvcsinálónak :)
Különösen a Bencusnak ajánlom őket, végig arra gondoltam, hogy ő mennyire élvezné :) Talán majd lesz alkalma sétálgatni arrafelé....
Jó kis társaság verődött össze a ma délutáni kiruccanásra, meg is egyeztünk, hogy még nincs vége közös felfedezéseinknek. A következő célpont Jürmala lesz, Riga tengerparti, fürdővárosi része. persze most más funkciói vannak a helynek, gyönyörű képeket láttam róla eddig, alig várom a jövő hétvégét Az utazást egyedül az időjárás hiúsíthatja meg. Most például -16 fok volt napközben, de keddtől -20-at mondanak. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy hogy lehet ennél hidegebb, de itt talán mégis...
3-4 réteg ruhában is képtelenség 10 percnél többet kint tölteni. A jeges szél mindenhova befúj, mindig kipirosodva érünk haza a kollégiumba.. :) Mondjuk én élvezem ezt az időt, csak a sok öltözködés fárasztó már egy kicsit. De nem baj, már csak pár hét, és talán elolvad a hó.. :)
Aztán holnapól megint suli, remélem, most már az órarendünk is tisztázódik majd. Még olyan zavaros minden.
Tegnap hivatalosan is megkezdődött az egyetemi életünk azzal, hogy részt vettünk életünk első rigai kurzusán. Persze, hogy elkéstünk. Na de ne ugorjunk ennyire előre. A napunk úgy kezdődött, hogy amikor meghallottuk, hogy kopog az eső az ablakpárkányon, fülig betakarózva küzdöttünk a felkelés ellen. Csak egy jó kis forró zuhany gondolata vett rá végül a felkelésre - persze, hogy nem volt meleg víz. Ilyen kedvvel indultunk el otthonról első iskolai napunkon. Megrázkódtatásaink folytatódtak a buszmegállóban. Az történt ugyanis, hogy egyszerűen nem fértünk fel a 15ös trolira, ami időre elszállított volna az iskolához. Meg kellett várnunk a következőt, aztán futás, hogy ne késsünk olyan sokat. Nem volt baj egyébként az az 5 perc késés, kedves volt a tanárnő. A fonetika világa is tetszett, sokkal rosszabbra számítottam. Jó lesz ez :)
Hú most jutott eszembe, hogy tegnapelőtt este elmentünk még páran egy bárba, ahol az asztalhoz nem csak italt lehetett rendelni az itallapról, hanem társast is a társaslistáról :) Végül is nem éltünk vele, mert el akartuk érni az utolsó trolit. Hazafelé is történt egy kisebb csoda: a Kittivel gyanútlanul sétálgattunk egy csendes, nyugodt kis óvárosi részen, erre hopp, találtunk 2 felbontatlan sört a hóban! :) Ilyen meglepetés is ritkán éri az embert..
Na de visszatérve a tegnapra. Az óra után életemben először ittam egy Dr. Pepper üdítőt, Forrest Gump tiszteletére. Már olyan régóta szerettem volna! Délutánig volt egy kis időnk, mert az orosz nyelvkurzus csak délután 4kor kezdődött. Addig mászkáltunk a városban, ebédeltünk, ilyesmi. A 4 órás találkozóra be volt ígérve ugyan egy szintfelmérő teszt, de erre azért nem számítottunk. Egy komplett nyelvvizsga feladatsort daráltunk le egy óra alatt, a kettő helyett. Egész jó lett végül is, de mindig rádöbbenek, hogy annyi mindent nem tudok még... Utána csak arra volt erőnk, hogy bevásároljunk és hazajöjjünk a "jó meleg" szobánkba. Jó érzés volt arra gondolni, hogy ma egész nap nincs semmilyen program, azt csinálunk, amit csak akarunk.
Ki is használtuk rendesen, bár valami titokzatos erő megint sokáig az ágyban tartott minket. Tényleg nem értem ezt.. nagyon sokat alszunk.. Na mindegy, valahogy mégiscsak sikerült felkelni, aztán egy reggeli-ebéd után indulás a városba. A rigai óvárosban egyetlen olyan templom van, aminek fel lehet menni a tornyába. Meg is kerestük ezt a Szent Péterről elnevezett templomot. Nagyon fura volt, hogy egy régi templom, mégis lift vitt fel minket a magasba. Ahogy kiszálltunk a liftből, rögtön kapaszkodni kellett, hogy el ne vigyen minket a jéghideg szél. Nem tudom így km/h-ban, de én ekkora szelet még soha életemben nem éreztem.. Fájt az arcom, a kezem, de nagyon élveztem.. Rengeteg gyönyörű képet csináltam, néhányat már fel is tettem közülük. Aztán a hídon folytatódott a kis kalandunk, ahol ugyanolyan nagy szél fogadott minket. El tudjátok képzelni, hogy milyen erős szél lehet az, amikor egyszerűen képtelenség egyenes vonalban menni?? Én már el tudom..
Utána gyorsan be is ültünk egy kis bárba egy forró teára, másra se vágytunk jobban. Aztán az elmaradhatatlan vásárolgatás következett, ugyanis be kell szereznünk még néhány cuccot a szombati Pink Party-ra - a Kitti nagy tiltakozása ellenére. Végül is csak egy nagyon csúnya körömlakkot találtunk, vicces lesz. Az elmaradhatatlan karums-adag után hazajöttünk és most várva várjuk a holnapi, órákkal teli napot. Legjobban a fotózsurnalisztika nevűt várom, annyira érdekesnek tűnik!
Ma nagyon jó nap volt, persze szakadt a hó, de a nap is kisütött :)
Hát igen. Azt hiszem, hogy Karums-függő lettem. Ez egy ilyen jellegzetes lett édesség, ami leginkább a túrórudihoz hasonlít, de tégla alakú. A csoki nem olyan ropogós, a belseje viszont krémesebb és krémtúró-ízű. Napi egy az adagunk a Kittivel :) Most is épp majszolok egyet.. Az Assecoriez-t lehet, hogy máshogy hívják, de ezek a betűk vannak benne. Mindenesetre egy bolt, ahova véletlenül tévedtünk be a belvárosban. És ott akarok élni örökre. Ha valaki nem tudná, mit vegyen a szülinapomra, akkor onnan... akármit... :)
Ezzel a képpel még adós vagyok tegnapról:
Most láthatjátok teljes valójában Don Hóembert (az égő cigi most sajnos nem látszik a szájában, szerintem ezzel nyertünk) és a majdnem teljes kettes csapatot :)
A mi nap igazából egyrészt a szombat-vasárnap kipihenéséből állt, aztán be kellett mennünk a suliba egy ilyen találkozóra a tanszékvezetővel. Előtte még elmentünk ebédelni a Cili Pica-ba, a C-k fölé képzeljetek oda ilyen kis bigyókat.
Ez egy lett hálózat, csak Rigában láttam már vagy 5-6-ot. Nagyon finom, ahhoz képest nem is drága, és jól néznek ki az éttermek. Először jártunk ott, de biztos vagyok benne, hogy nem utoljára!
Tele hassal mentünk be az egyetemre és kiválasztottunk néhány érdekesnek hangzó órát. Még nem vettünk fel egyet sem, ezen a héten csak bemegyünk arra, amire akarunk, megnézzük, hogy tetszik-e, aztán ha nem, akkor legfeljebb nem vesszük fel jövő héten. Tetszik ez a rendszer :)
Igazából ezek a mai nap lényeges történései, délután filmet néztünk, este meg lehet, hogy elmegyünk valahova a többiekkel. Itt tényleg nem lehet unatkozni.
Ó és még valami, amit már napok óta le szerettem volna írni. A magyar fiúk a legudvariasabbak a világon. Tisztelet a kivételnek, itt egyik nemzet fiának sem fordul meg a fejében előreengedni az ajtóban. Mikor már úgy megszoktam otthon.... :)
B.
U.i.: ma összekevertem az exponálni és az imponálni szavakat..
Nagyon fáradt vagyok. Nem is terveztem ezt a bejegyzést hosszúra, elég használhatatlan vagyok most. Tegnap volt a várva várt welcome party Rigától 27 km-re, egy kis vendégház félében. Több nagy rönkház is volt ott, meg valami folyó, vagy tó is, de hát befagyott állapotban nem lehettünk biztosak benne. Tavasszal is nagyon szép lehet az a hely, de így is igen jó hangulata volt. hatalmas hó, amin ma reggel csak úgy ragyogtak a napsugarak. Amire tegnap odaértünk, már sötétedett és szakadt a hó. A lepakolás után (8-an aludtunk egy szobában) kezdődött is a móka. 4 csapatra osztották az 58 résztvevőt és kaptunk egy kis ragadós táblát is a nevünkkel. Az enyém mindig leesett, úgyhogy az este végére már el is hagytam valahol. Az első feladat hóember építés volt. A kettes számú csapatba tartoztam, neki is láttunk, hogy a megadott 25 perc alatt építsünk valami vicceset. Nagyon sokat nevettünk közben, nem is volt olyan egyszerű ráemelni egymásra a részeket. Végül a mi kis maffia hóemberünk (kalap, sál, fegyver a kézben, égő cigi a szájban) lett az első helyezett, de ezt csak ma reggel tudtuk meg, erre visszatérek később. A hóemberes feladat után már végre bemehettünk a jó meleg házikóba, ahol pizzával, meleg teával, almás pitével vártak minket. A benti ismerkedős feladatok következtek, amit mindenki nagyon élvezett, bár a nevekkel mindig problémák voltak. 2-3 féle játék után végre a vacsorára került a sor. Nagyon finom volt minden, csak egy valami zavart: itt Lettországban mindenbe köménymagot tesznek! A sajtba, a krumpliba, a salátába, a sütire, tényleg mindenben van egy kicsi. Ami azért zavaró, mert én nem szeretem.. és így nem is ízlett annyira a steakburgonya, ami amúgy nagyon guszta volt. Na sebaj, azért nagyon jóllaktam.
Aztán vacsora után, indulhatott a maffia party :) Miután átöltöztünk, még várt ránk egy feladat. Minden csapatnak ki kellett találnia egy kis 1 perces táncot egy maffiás számra. Mindenki nagyon kreatív volt megint :) Ezután már tényleg a kötetlen party következett. volt a házban szauna is. Mindenki rögtön rávetette magát, úgyhogy eleinte nagyon nagy tömegnyomor volt arrafelé. Ezért mi szépen táncikáltunk pár órát, és csak 1-2 körül öltöztünk át fürdőruhába. Hát talán azt a részt élveztem a legjobban. 10 perc a szaunában, aztán egy nagy csobbanás a jéghideg medencébe. Aztán megint szauna, megint medence. Egész reggelig tudtam volna csinálni ezt. De aztán pár ilyen kör után visszaöltöztünk és megint csak táncoltunk és beszélgettünk. Megint rengeteg új emberrel találkoztam, beszélgettem, úgyhogy Niki, mehetünk Spanyolországba! :P Annyira jó volt a társaság, hogy végül olyan 6 óra körül kerültünk csak ágyba, 10re pedig már lenn kellett lenni reggelinél. Hát nem kell részleteznem, hogy nézett ki mindenki. Svédasztalos kaja volt, mindenféle kenyérrel, sajttal, szalámival, zöldséggel, müzlivel, kávé, tea, tényleg kifogástalan volt.
Az egész buli alatt egy Gossip box, vagyis pletyka doboz nevű ládika állt az egyik asztalon, és mindenki azt dobott bele, amit csak akart.Vicces üzenetek és megjegyzések születtek, amit reggeli után egy kis képnézegetéssel egybekötve felolvastak nekünk. Aztán pedig jött az eredményhirdetés, és mint már írtam az előbb, a hóemberünk nyert. Kaptunk valami epres likőrfélét. A csapatok díjazása mellett volt néhány különdíj is, amit a szervezők ítéltek meg néhány embernek, úgy, hogy egész este figyelték az embereket.
Ha jól emlékszem 5 különdíj volt, úgy mint "Drink-drank-drunk", vagyis a legrészegebb, "Hotty", vagyis a legszexibb, a legjobb maffiózó, meg ilyenek, nem emlékszem mindre. És tádámm, az egyiket nekem ítélték oda, a Fashion Angel elnevezésűt :) Nem tudom, hogy a cicás ruhám (tudod, anya? :), vagy a maffiás kis feketém érdemelte ki ezt a díjat, mindenesetre nagyon örültem neki és meglepett. Láthatjátok a képen, mit nyertem. Mindig is akartam egy ilyen ruhafogas-szerű ékszertartót :) Mind az öten olyan ajándékot kaptunk, ami összefüggésben volt a díjjal, amit nyertünk. Például Antonio, aki a legélethűbb maffiózó volt, műanyag pisztolyt kapott, a legszexibb lány, Corinne, aki azzal érdemelte ki a díjat, hogy félmeztelenül szaunázott..., egy kis rózsaszín bugyi alakú pénztárcát. Ötletes és vicces volt a mai nap is. Végül elbúcsúztunk, aztán busszal visszajöttünk Rigába. Nem is éreztem fáradtnak magam, de ahogy elkezdtünk nézni egy filmet a Kittivel, mindketten elaludtunk. Most sem érzem teljesen kipihentnek magam, pedig holnap már vár minket a suli :)
És a mai nappal vége is a programokkal teli bevezető hétnek, úgyhogy valószínűleg be fognak lassulni egy kicsit a hétköznapjaink is. Így nem ígérem, hogy minden napról tudósítok, mint eddig, mert nem lenne annyira izgalmas. Majd írok időnként egy kis összefoglalót, vagy ha valami izgi történik, akkor csak rövidke bejegyzéseket. A maffiás kép nem éppen a legjobb, kicsit hülyén nézek ki rajta, de egyelőre nem találtam jobbat. Majd talán facebookon láthattok még párat!
..annyira, hogy össze kell szednem a gondolataimat, mi is történt tegnap. Nem emlékszem, mikor keltünk, de biztos későn. Aztán elmentünk Zane-vel a mi karunk épületébe. Már értem, miért a közgázt és a főépületet mutogatták a közös programokon egész eddig a bölcsészkar helyett.. Kicsi, szürke és kocka alakú, szerintem még a szovjet időkből maradhatott itt valahogy.. De ahogy belép az ember, el is felejti, hogy milyen ronda is kívülről. A lépcsők mellett a falon festmények, firkák, versek, rajzok, szép színkavalkád. Úgyhogy remélem, mindig feldobnak majd az órák után. Ennyi volt igazából, körbejártunk egy kicsit, csak hogy hétfőn egyedül is odataláljunk. Aztán haza is jöttünk, mert hó, eső és havas eső váltakozott percenként, és így nem volt olyan jó sétálgatni.
Meg egyébként is, rá kellett pihenni az esti "kocsmatúrára", ami igazából annyira nem is volt az. 21.30kor volt a találkozó, aztán egy dobozból mindenki húzott egy számot egytől hétig. Így az azonos számot húzó emberek kerültek egy csoportba. Mi voltunk az egyes csapat, kilenc taggal. Azért volt különösen jó, mert valahogy pont úgy jött ki, hogy senkivel sem találkoztam ezelőtt a csapatunkból, úgyhogy izgalmas volt 8 új embert megismerni. Aztán elindultunk: minden csapat másfelé. Aztán 3 különböző bár után mindenki egy MoonSafari nevű helyre ment, így újra egyesült a társaság. De ezelőtt még a 3 bárban különböző feladatokat kellett teljesítenünk. Kérdések Rigáról, egymásról és persze a sörivó verseny. Ki akartam hagyni a beszámolókból, de olyan büszke vagyok rá, hogy le kell írnom ide is: második lettem a 'ki issza meg leggyorsabban a fél liter sört'-versenyben. Anya, apa, remélem, hogy ti is büszkék vagytok rám :p
Egyébként fiúk is voltak a csapatban. Oké, nem részletezem tovább a sikereimet.
A lényeg, hogy nagyon jó kis este volt, csak az volt a baj, hogy a végén egy táncolós helyen kötöttünk ki, rajtam meg persze minimum 5 réteg ruha volt, úgyhogy mindenhonnan folyt rólam a víz. Mindenesetre negyed 4re értünk haza.. :)
A mai nap New Yorkeres kiruccanással kezdődött. Valami maffiás hajbavalót, vagy kiegészítőt kerestünk, mert már nem csak lélekben készülődünk a holnapi welcome partira. Ó, azt hiszem, erről még nem is írtam. Ottalvós buli lesz egy Riga melletti vendégházban, ahol először csak ilyen ismerkedős játékok lesznek, meg szauna, aztán vacsora, aztán pedig kezdődik a buli, ahova maffiás ruhában kell menni. Vettem is egy leértékelt gatyát ma, de végül nem nyert. Sebaj, majd máskor felveszem valahova. Nem jártunk sikerrel, úgyhogy holnap folytatjuk a kutatást.
Aztán a délutáni közös program jégkorcsolya és lett vacsora volt. Egészen közel van a hely a kollégiumhoz, ilyen szabadidőközpont szerű. Egy nagy téli varázslatot képzeljetek el, fényekkel, színekkel, hóemberekkel és rénszarvasokkal. Annyira szép volt. Úgy döntöttünk, hogy inkább csak eszünk és kihagyjuk a korizást, mert elég hideg volt kint, és nem akartunk még jobban megfázni. A vacsora egy nagy, háromemeletes rönkházban volt, ahol annyira szép volt minden, hogy le sem tudom írni. A képek sem adják vissza sajnos. Ezerféle kaja, mindegyikből ettem volna egy kicsit. Ahhoz képest, hogy mennyire jó hely, nem is volt drága. Annyi kaját kértem, hogy kábé a felét ott kellett hagynom. De megérte, nyami.
Most pedig itthon vagyunk tele hassal, és a holnapi napot tervezgetjük :)
Legközelebb vasárnap írok szerintem, egy kis összefoglalót a welcome partiról! Kicsit fura lett ez az elrendezés, remélem, nem zavar az olvasásban. Csak legszívesebben minden képet feltennék..
Bizony, aki eddig esetleg nem tudta volna, tegnap, azaz február 2.-án ünneplik Koreában az új év kezdetét. Ezt Jan-tól (vagy Jang-tól..) tudom, aki itt lakik az emeleten, pár szobával arrébb. De erről majd később.
A tegnapi nap igencsak rövid lett, ugyanis mi sem értjük miért, de botrányosan sokáig aludtunk a Kittivel. Mire felkeltünk, szinte már indulni is kellett a délutáni program helyszínére. Egy hatalmas bowling csarnokba mentünk vagy negyvenen, ahol 6os csapatokba rendeződtünk és indult is a nagy csata. Mondanom sem kell, mennyire béna voltam, de aztán a második körre már egészen belejöttem. Gurítottam néhány Strike-t is (vagyis hogy az összes felborult). A mi csapatunk így nézett ki: Kitti, egy cseh lány, Kristyna, két nebraskai (USA) lány, Maggie és Karlene, egy lett lány, Agnese és én. Nem is tudom már, hogy ki nyert, de nem is az volt a fontos. Beszélgettünk, iszogattunk, és néha gurítottunk is párat. Nagyon jó volt, csak azt hiszem kicsit 'túlaludtam' magam, úgyhogy fájt a fejem. Nem tudom mi lehet az oka, talán a szombati fáradalmak, vagy az időeltolódás, de éjjeli 2-3ig nem bírunk elaludni, 11kor meg úgy kell kimászni az ágyból.. Na de most rátérhetek az estére, a nap legizgalmasabb részére.
Jan nem jött velünk bowlingozni, még pedig azért nem, mert 5 órán keresztül itthon főzött a konyhában, hogy megvendégeljen minket a koreai újév alkalmából, mert náluk ez így szokás. Tegnapelőtt meghívott körülbelül 30 embert, láthatjátok a képen, hogy jó sokan el is jöttek. Benyomorogtunk a kis társalgóba, Jan pedig felszolgálta a sok hááát.. finomságot. Volt köztük sushi is - legnagyobb örömömre és jó hír azoknak is, akik eddig azt hallgatták tőlem, hogy mennyire ennék egyszer. Volt még curry-s halleves, ami annyira csípős olt, hogy az egyik tállal meg is maradt. Készített még valamilyen jellegzetes koreai szószba (aminek próbáltam megjegyezni a nevét, de nem ment..) forgatott tintahal, meg ilyen kicsi halak.. mondjuk inkább ebihalra hasonlítottak és miután láttam a sok kis szemet a tálban, nem bírtam megenni őket. Ja és persze az elengedhetetlen szójaszósz. Jan nagyon aranyos volt, csak állt az asztal mellett, nézett minket és mosolygott és azt mondta, hogy ő most mennyire boldog és éhes. Mindenki hozott pluszba egy kis sütit, bort, chipset, úgyhogy órákon át csak ettünk és beszélgettünk. Nagyon jó volt a hangulat, a legviccesebb rész az volt, amikor a Cheetos hátulján lévő magyar leírást néhányan megpróbálták felolvasni. Így lett a mogyoróból máodjiorou, és a többi. Aztán éjfél körül visszajöttünk a szobánkba a Kittivel, nem tudom, kint meddig tarthatott még a móka. Megígértük a társaságnak, hogy legközelebb mi sütünk nekik lángost. Nem lesz olyan nehéz dolgunk, ugyanis a Kitti nagypapája hivatásos lángossütő, úgyhogy eredeti hazai recept alapján készíthetjük el. Remélem, hogy sikerül, mert eléggé beindítottunk mindenkit..
Most nem neveznék meg mindenkit egyesével a képről, ha valakire kíváncsiak vagytok, kérdezzetek :)
Ma este bárba megy a csapat, majd a következő bejegyzésben tudósítok róla. A holnapi nap elég sűrű lesz, mivel egyrészt el kell mennünk a New Yorkerbe maffiás ruhák után kutatni a szombati Welcome Partyra. Ugyanis beöltözős lesz. Erről majd mesélek később. Aztán meg délutánra Agnese megkért minket egy kis szívességre. Ő egy iskolában tanít angolt gyerekeknek, elmegyünk és mesélünk egy kicsit Magyarországról. Milán, annyira bánom, hogy nem hoztam pár kockát!!! :) Így marad a Negro és pár szelet Pick szalámi, ami az International Day-ről maradt. Este pedig tradicionális lett vacsorával, zenével, tánccal várnak bennünket. És persze biztos, hogy most is sok-sok játékkal. Az mindig van :)
Még mindig nem múlt el a náthám, ami még otthon kezdődött..
B.
U.i.: Ezúton kívánok nagyon boldog szülinapot Apának és Bembinek! Fületek érjen bokáig!! :)
Igen, igen, tegnap nem írtam.. Viszont tettem fel képeket facebookra, aki eddig nem tette volna meg, lesse meg őket, nem sok, de ígérem, mindig bővülni fog pár képpel. Úgyhogy kövessétek figyelemmel, mert uncsi lesz egyszerre végignézni majd :)
Na hát akkor most ugye két napról kéne írnom, mivel tegnap egy hosszúra nyúlt kártyaparti miatt nem jutott időm rá. Van itt egy német lány, Franzi, aki nagyon szeret kártyázni, de nem ilyen snapszer meg ulti, hanem olyan kártyajátékok, amiknek saját kártyáik és szabályaik vannak. Társas, kártyákkal. Volt halas meg mindenféle, nekem a büdösbogaras játék volt a kedvencem :) Egyelőre még csak 5-6-an gyűltünk össze a konyhában, de a szintünk folyamatosan gyarapodik. Ez este volt, napközben pedig várost néztünk az ESN programok keretein belül. ESN = Erasmus Student Network, ami egy nagyon jó kis szervezet, ők szervezik a programjainkat, segítenek mindenben. Szóval végre láttunk valamit a igazi Rigából is, gyönyörű volt. Az óvárost jártuk körbe, csak az volt a baj, hogy nem húzódhatott sokáig a séta, mert nagyon hideg volt. Be is ültünk utána egy teára egy jó kis helyre. Viszonylag későn értünk haza, aztán meg a kártya, úgyhogy alig volt időm a technikai dolgokra :)
A mai nap pedig olyan gyorsan elrepült, hogy mire kettőt pislogtam, este lett. Korán keltünk, el kellett intéznünk a hivatalos ügyeket, regisztrálni az egyetemen, ilyesmi. Láttunk egy bonbonlopást és a megtorlását egy boltban, és egy Hujber Feri-hasonmást egy mikrobusz oldalán, vicces volt. A közös programok itteni egykor kezdődtek, ami otthoni dél, és a közgáz épületének bemutatásával indult, játékok, helymegkeresős formában. Sokat szórakoztunk, bár maga az épület nem volt olyan érdekes számomra, nem ott fogunk majd tanulni. Aztán az igazi móka fél háromkor kezdődött az egyetem főépületében. International day, vagyis nemzetközi nap ürügyén mindenki előadhatott egy kis prezentációt a saját országáról, illetve hozhatott valami jellegzetes ételt. Ezt szinte mindenki megtette, úgyhogy 30 fajta édes-sós párosítás után kicsit hányingerem lett. Lett, haha. De minden nagyon finom volt, és olyan jó volt belekóstolni ígyis-úgyis mindenféle kultúrába. Mi ezt a videót vetítettük le: http://www.youtube.com/watch?v=Hmz8Ni9zO4M , ezen kívül Pick szalámit, túrórudit és pirospaprikát hoztunk. Szerintem minden nagy sikert aratott.
Utána persze senki nem ment haza, hanem egy bárfélében folytatódott az este, ahol orosz sör mellett beszélgettünk órákon át. Nagyon jól érezte magát mindenki, egy kicsit megint közelebb kerültünk egymáshoz.
Eddig még nem írtam arról hogy milyen pozitív csalódás volt, ahogy a többiek Magyarországhoz viszonyulnak. Az európaiak közül sokan jártak is már ott, hosszabb ideig tanultak vagy csak kicsit nyaraltak. Ismernek néhány szót is, úgy mint 'szia', 'egészségedre', egy holland fiú pedig csak ezt a kettőt: 'öt sör' és 'seggfej'... :) Érdekes volt hallani.
Egyre jobb itt, egyre jobban kinyílik az itteni világom, az emberek..úgyhogy fel vagyok dobódva a kezdeti nehézségek után.. Még írhatnék sok mindent, de inkább gyorsan közzé teszem, mert egy nap kimaradás után is már volt néhány kíváncsi reklamáló..
B.
U.i.: Katinka, Pajti. (szeretné itt látni a nevét, szívességet teszek neki.. :)
