végkezdet, kezdetvég

Tegnap hivatalosan is megkezdődött az egyetemi életünk azzal, hogy részt vettünk életünk első rigai kurzusán. Persze, hogy elkéstünk. Na de ne ugorjunk ennyire előre. A napunk úgy kezdődött, hogy amikor meghallottuk, hogy kopog az eső az ablakpárkányon, fülig betakarózva küzdöttünk a felkelés ellen. Csak egy jó kis forró zuhany gondolata vett rá végül a felkelésre - persze, hogy nem volt meleg víz. Ilyen kedvvel indultunk el otthonról első iskolai napunkon. Megrázkódtatásaink folytatódtak a buszmegállóban. Az történt ugyanis, hogy egyszerűen nem fértünk fel a 15ös trolira, ami időre elszállított volna az iskolához. Meg kellett várnunk a következőt, aztán futás, hogy ne késsünk olyan sokat. Nem volt baj egyébként az az 5 perc késés, kedves volt a tanárnő. A fonetika világa is tetszett, sokkal rosszabbra számítottam. Jó lesz ez :)

Hú most jutott eszembe, hogy tegnapelőtt este elmentünk még páran egy bárba, ahol az asztalhoz nem csak italt lehetett rendelni az itallapról, hanem társast is a társaslistáról :) Végül is nem éltünk vele, mert el akartuk érni az utolsó trolit. Hazafelé is történt egy kisebb csoda: a Kittivel gyanútlanul sétálgattunk egy csendes, nyugodt kis óvárosi részen, erre hopp, találtunk 2 felbontatlan sört a hóban! :) Ilyen meglepetés is ritkán éri az embert..

Na de visszatérve a tegnapra. Az óra után életemben először ittam egy Dr. Pepper üdítőt, Forrest Gump tiszteletére. Már olyan régóta szerettem volna! Délutánig volt egy kis időnk, mert az orosz nyelvkurzus csak délután 4kor kezdődött. Addig mászkáltunk a városban, ebédeltünk, ilyesmi. A 4 órás találkozóra be volt ígérve ugyan egy szintfelmérő teszt, de erre azért nem számítottunk. Egy komplett nyelvvizsga feladatsort daráltunk le egy óra alatt, a kettő helyett. Egész jó lett végül is, de mindig rádöbbenek, hogy annyi mindent nem tudok még... Utána csak arra volt erőnk, hogy bevásároljunk és hazajöjjünk a "jó meleg" szobánkba. Jó érzés volt arra gondolni, hogy ma egész nap nincs semmilyen program, azt csinálunk, amit csak akarunk.

Ki is használtuk rendesen, bár valami titokzatos erő megint sokáig az ágyban tartott minket. Tényleg nem értem ezt.. nagyon sokat alszunk.. Na mindegy, valahogy mégiscsak sikerült felkelni, aztán egy reggeli-ebéd után indulás a városba. A rigai óvárosban egyetlen olyan templom van, aminek fel lehet menni a tornyába. Meg is kerestük ezt a  Szent Péterről elnevezett templomot. Nagyon fura volt, hogy egy régi templom, mégis lift vitt fel minket a magasba. Ahogy kiszálltunk a liftből, rögtön kapaszkodni kellett, hogy el ne vigyen minket a jéghideg szél. Nem tudom így km/h-ban, de én ekkora szelet még soha életemben nem éreztem.. Fájt az arcom, a kezem, de nagyon élveztem.. Rengeteg gyönyörű képet csináltam, néhányat már fel is tettem közülük. Aztán a hídon folytatódott a kis kalandunk, ahol ugyanolyan nagy szél fogadott minket. El tudjátok képzelni, hogy milyen erős szél lehet az, amikor egyszerűen képtelenség egyenes vonalban menni?? Én már el tudom..

Utána gyorsan be is ültünk egy kis bárba egy forró teára, másra se vágytunk jobban. Aztán az elmaradhatatlan vásárolgatás következett, ugyanis be kell szereznünk még néhány cuccot a szombati Pink Party-ra - a Kitti nagy tiltakozása ellenére. Végül is csak egy nagyon csúnya körömlakkot találtunk, vicces lesz. Az elmaradhatatlan karums-adag után hazajöttünk és most várva várjuk a holnapi, órákkal teli napot. Legjobban a fotózsurnalisztika nevűt várom, annyira érdekesnek tűnik!

Ma nagyon jó nap volt, persze szakadt a hó, de a nap is kisütött :)

B.