Tudom, tudom. Eddig még sosem volt, hogy ennyi ideig ne írtam volna. Ennek egyszerű oka van: még nem jött el az ideje. Az első programokkal teli hét után,a mikor minden nap történt valami említésre méltó, elkezdődtek a (nagyon nem szürke) hétköznapok. Élvezem ezeket is, végre van időm mindenre. Nagy szükségem volt már rá.
Sokat sétálgattunk a Kittivel a napokban, gyalog indultunk el a 15-ös trolibusz vonalán. Közelebbről is megnéztük a házakat, tornyokat, parkokat, templomokat, amiket ezidáig csak a busz ablakában láttunk elsuhanni. Teljesen más volt így :) Bár ez csak külvárosi résznek számít, gyönyörű helyeken jártunk.
Elsőként egy ortodox székesegyházat vettünk célba. Minden reggel láttam a három hatalmas tornyot, rajtuk a bronz hagymakupolákkal. Először csak kívülről vettük szemügyre.. annyira óriásinak tűnt. Körbesétáltuk, a Kitti kiélte a fényképezés-mániáját, aztán végül bemerészkedtünk. Még sosem jártam pravoszláv templomban, teljesen lenyűgözött a látvány. Ikonok és gyertyák tömkelege, amerre csak a szem ellát. Viszont nincsenek padok. Csak álltunk az ajtóban tátott szájjal, próbáltuk befogadni ezt az ismeretlen világot. Biztosan nagyon elesettnek tűntünk, mert odajött hozzánk egy férfi és felajánlotta a segítségét, persze oroszul. Az első gyanakvás után megtudtuk, hogy ő Szergej, és valami köze van ehhez a templomhoz. Először orosznak hitt minket, de miután miután mondtuk, hogy még sosem jártunk ehhez hasonló székesegyházban, mosolygott és azt mondta, hogy akkor mi biztos nem lehetünk oroszok :) Körbevezetett minket, mesélt az ikonokról, a vallási szokásokról. Például, hogy a székesegyházba lépve a nőknek fejkendőt és szoknyát kell viselni - a bejáratnál mindenkinek fel kell húzni egyet, az se baj, ha nadrág fölé -, és hogy a nőknek a bal, még a férfiaknak a jobb oldalon kell helyet foglalniuk. Megmutatta a gyakorlati szertartásokat is, imádkozott. 4kor felcsendült egy női énekhang, kezdetét vette a .. hát .. oroszul 'szluzsba'-nak hívták, ami szolgálatot jelent, Ez lehet náluk a mise. Valami nagyon különleges dologba csöppentünk, azt hiszem. Csodaszép volt az egész, kívülről-belülről. Kicsit idegennek éreztem magam, de nem baj. Az a gyanúm, nem utoljára látogattunk el a Rīgas Svētā Jāņa Priekšteča pareizticīgo baznīca - ba :) |
| Ó, ezen a képen a sok galamb a lényeg. Éppen észrevettünk, ahogy felsorakoztak ott :) |
Ezután még sétálgattunk kicsit a közeli hatalmas parkban, és még két templomot találtunk arrafelé. Egy pravoszlávot és egy római katolikust. Mindkettő gyönyörű volt kívülről, de sajnos egyikbe sem tudtunk bemenni. Meg siettünk is haza, mert lassan harmadfokú fagyási tünetek mutatkoztak rajtunk..
Nagyon hideg van ezekben a napokban. Tegnapelőtt volt olyan része Rigánk, ahol a hőmérséklet elérte a -31°C-t. Felfoghatatlan! Nem is töltünk több időt a szabadban negyed óránál, 5 (!) réteg ruhában is elviselhetetlen a hideg. Sebaj, enyhülést ígérnek. Nagyon várom már a tavaszt! Minden évben várom, de ennyire még talán sohasem.
Az iskola is érdemel egy bekezdést. Újabb csalódások értek minket, amikor semmit sem értettünk, vagy épp értettük, de az nagyon nem volt érdekes. Úgyhogy most a heti 2 nyelvkurzusban bízunk, ahol a B2-es csoportba lettünk sorolva. Ez nagyon jó hír! :)
Most kipróbálom, milyen videót beszúrni a blogomba. Mi is lenne alkalmasabb rá, mint a napokban felfedezett, Rigáról szóló szám, nekem nagyon tetszik. Meg tudjátok hallgatni, ha rá kattintatok. Elvileg :)
Van benne egy olyan sor, ami a 15-ös trolibusz legendájáról szól. Nagyon kíváncsi vagyok, mire utalhat, hiszen minden nap ezzel járunk. Mondjuk amiket hallani erről a környékről, talán jobb is, ha nem tudom :)
Holnap este koncertre megyünk, aztán vasárnapra pedig egy kisebb kirándulást tervezünk. De erről majd később :)
B.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése