Megint vasárnap!

Valamiért mindig vasárnap tör rám az írhatnék. Késztetést érzek arra, hogy összefoglaljam a hét eseményeit. Megint mozgalmas hétvégén vagyunk túl, éppen az ellen harcolok, hogy a gép előtt ülve lecsukódjanak a szemeim. Nagyon fáradt vagyok, napok óta nem aludtam rendesen. De valahogy mégis az az érzésem, hogy ma se végzek egyhamar az elmúlt napok elmesélésével... annyi minden történt.

Hétfőn és kedden a szokásos program volt: órára be, óráról ki. Ha ezt a két napot túléljük, utána már lazább egy kicsit. Szerda este egy lett népi táncházba mentünk. Kicsi óvárosi kavargás után meg is találtuk az Ala nevű klubot, ahol minden szerda este élő zenekar és profi táncosok segítenek a néptáncok elsajátításában. Nagyon megtetszett, legszívesebben minden szerda este ott ugrabugrálnék. Az első szám alatt még csak félénken néztük a gyakorlottabbakat. Ide ugorj, oda tapsolj, fordulj, lépkedj, forogj... nehéznek tűnt, nem mertünk beállni a körbe. Egyszer csak egy férfi odalépett hozzám és felkért táncolni. Elég idős volt, kicsit gyanakodtam, de hát gondoltam miért is ne. Jól tettem, hogy vele mentem. Az összes lépést megmutatta, szépen fokozatosan megtanultam mindet. Egész jól belejöttem a végére. Biztos igazi néptáncos volt, úgy vezetett és úgy forgatott, hogy szinte nem is kellett gondolkoznom a következő lépésen. Nagyon jó érzés ez, már olyan régen éreztem utoljára..

El akartuk élni az utolsó trolit, úgyhogy éjfél körül be is fejeződött az este. Csütörtökön este volt egy üzleti óránk, aztán utána egy nagy csapattal Alejandro szülinapi bulijába indultunk. Hihetetlenül jó este volt! Házibuli, aztán meg még két másik bár. Tánc hajnalig. Nem értem magam. Itt valahogy nem érzem az időt. Otthon ha kimentünk valahova, 2-3 körül már fáradt voltam és haza akartam menni. Itt meg észre se veszi az ember, aztán már 5 óra. Vagy fél 8.. :)

Hihetetlenül kevés alvás után délután jégkorizni indultunk nagyjából 10en. Egy órára béreltünk csak korcsolyát, de úgy elfáradt mindenki! Régen volt utoljára a lábamon, több percbe telt, mire újra belejöttem. Nem mintha valaha olyan profi lettem volna, de büszke vagyok rá, hogy egyszer sem estem el. Pedig még egy kis lejtőfélével is megpróbálkoztam :) Utána még jobban esett az amúgy is isteni Lido-s ebéd.

Péntek este korán le akartunk feküdni, mert szombat reggel 7.30ra az egyetemre kellett mennünk, hiszen akkor indultunk Kurzeme-be. Megint csak pár óra alvás, így nagy törés volt a korai kelés. Kicsit elszoktunk már tőle.. Na de a lényeg, hogy időben odaértünk. Hú, akkor most kezdődik a Kurzeme-rész.. Remélem, semmit nem fogok kihagyni, minden percünk be volt osztva..

Hát itt van. Bár nem látszik, de egy szívet rajzoltam a közepébe , nektek.

Az első megálló a Rigától kb félórányi útra lévő kenyérgyár volt, ami azért vicces, mert a Laci nevet viseli. Igazából vannak még ilyen fura ékezetek a magánhangzókon, de mégiscsak Laci. Csak úgy mehettünk be, hogy beöltöztünk fehér köpenybe és sapkába. Körbevezettek az egész gyárban, végigkövettünk a jellegzetes lett barna kenyér útját a liszttől a csomagolásig. Tisztára 'Hogyan készült?'-es volt. A sütödés résznél 5 ember süthetett egy saját kenyeret. Hát persze, hogy jelentkeztem. Megmutatták, mit kell csinálni. Már megformázni is nehéz volt, de akkor lett igazán vészes a helyzet, amikor az 5 méteres sütőlapáttal be kellett tolnom a magokkal megszórt kenyeret a kemencébe. Ami ugye ráragadt, és az egész szétcincálódott. És ha ez még nem lett volna elég, ahogy hozzáért a több száz fokos fémhez, úgy ahogy volt, felgyulladt az egész... Persze az enyém lett a legbénább. Hát ez az első kenyérsütésem története. Azért megettük szegénykét, finom édes íze volt.

A kenyérgyár után egy szabadtéri múzeumba mentünk, valamilyen második világháborús orosz-német csata helyszínére. Töltényhüvelyek, ágyúk, terepasztalok, nem éppen az én világom. De egész érdekes volt.

Egy fincsi ebéd után aztán jött a legnépszerűbb program, a sörgyár látogatás. Valami különleges lett sör elkészítési folyamatát nézhettük végig. Csupán három összetevőt használnak, vizet, árpát, és egy harmadikat, amit nem értettem angolul, de szerintem az lehetett a komló. Vagy a maláta. Pici zöld hengerecskék.. Ez a három, és semmi más. Így összesen 1 hónap kell a sörnek, hogy elkészüljön. Nem semmi. Aztán meg ugye meg is kóstolhattuk..  nagyon finom volt mindkét fajtája. Utána útnak indultunk Ventspils-be, ahol a szállásunk volt. Hát az a város egyszerűen ronda. Oké, van egy kicsi, kb 10 házból álló óvárosi része egy térrel, de azon kívül csak panelek, romházak, szemét. Ipari kikötőváros. Vacsoráztunk, aztán este elindultunk közösen egy nagyjából 20 percnyi sétára lévő bárba. Igazából szerintem az volt az egyetlen egy. Nem is tudom, hogy maga a hely, vagy a zene volt-e rosszabb, de pár óra után feladtuk, így viszonylag korán ágyba kerültünk. Ó itt történt még egy vicces eset. Egy lett fiú, miután megtudta, hogy magyarok vagyunk, csak annyit mondott: "cica" :)

Megint nehéz volt felkelni  reggelihez, ami viszont kárpótolt a nehézségekért. Rengeteg étel közül lehetett választani, és mindegyik nagyon finom volt. Miután mindenki összeszedte magát, elmentünk egy tengerparti kastélyba. Egy kicsit alulmúlta a várakozásaimat. Megértem, hogy ha összvisz két kastélyuk van Lettországban, nagy örömmel mutogatják az egyiket.. na de hát egy fadarabot kiállítani talán mégis csak túlzás. Ékszerek voltak még, korabeli ruhák, térképek, fegyverek. Hát nem tudom. :) Érdekes volt. Az épület egyébként szép, belső udvara is volt. Utána egy kis városnézés után ebédelni mentünk. Finom volt, azt hiszem kezdek hozzászokni a köménymaghoz.. Aztán jött a legjobb: megálltunk egy kicsit a nyílt tenger partján. Még soha nem láttam ilyet. Homokos part ameddig a szem ellát, rajta kövek, süvítő északi szél és jég mindenfelé. Alvó kövek a jéghideg homokban, eszméletlen volt.

Három óra buszozás után érkeztünk csak vissza Rigába, ami alvással, zenehallgatással telt. Most pedig itthon ülve próbálok visszaemlékezni mindenre, de annyira fáradtnak érzem magam, hogy nem ígérem, hogy mindent leírtam, amit szerettem volna. Maximum majd pótolom.
Ó, Gianluca megint rengeteg képet csinált, majd remélem el tudom juttatni hozzátok valamilyen módon :)


B.