Mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább.

Jó hír: odakint éppen zuhog az eső. Alapvetően ez elszomorítana és nyomasztana, de ennyi hó után egészen hihetetlen érzés elázni az esőben :) Tavasz?!

Különleges bejegyzés a mai, hiszen az eddigiekkel ellentétben nem ugorhatjuk át a hétfőt és a keddet olyan könnyedén. Hétfő este ugyanis a kultúráé volt a főszerep, a lányokkal az orosz színházba látogattunk. A Женское счастье, vagyis Női boldogság című darabot néztük meg egy lett társulat előadásában. Végül is egész jó volt... mindenesetre nem életem legjobb darabja. A lényeg, hogy mindent értettem, és ennél több nem is kellett :)

Aztán kedden eljött a várva várt nap, amikor is a Social Erasmus program önkénteseiként egy lett állami elit gimnáziumba látogathattunk el, 9-en, 6 különböző országból. A program célja, hogy szélesítsék az érettségi előtt álló diákok látókörét, a világ egy újabb szeletét ismerhessék meg általunk, valamint kedvet kapjanak a csereprogramok lehetőségének kihasználásához. Magyarországot két fős kis csapatunk képviselte (természetesen Kitti és én:) Egy egész órás előadást kellett tartanunk kis hazánkról és ezzel egybekötve magunkról, otthoni és itteni életünkről. Annyi pozitív élménnyel gazdagodtam egy óra alatt, hogy hihetetlen :) Rövid ismerkedős játék után 6 csapatra osztottuk az osztályt. A feladat: készíteniük kellett egy plakátot Magyarországról egy A/3-as fehér papír, színesek, ragasztó, és általunk gyártott kis cetlik (amikre mindenféle szavakat írtunk, pl. Balaton, forint) felhasználásával. A 6 plakát most a szobánk falát díszíti... annyira jók lettek! :D Volt nagyon pozitív is, ismerték a gulyást, Liszt Ferencet, a borokat. Viszont a hatból kettőn is szerepel a Tátra, mint magyar hegység... érdekes :) Az előadásunk végén levetítettük a jól bevált kis videónkat, ami már az első héten is nagy sikert aratott az International Eveningen, remélem emlékeztek :p Rengeteg pozitív élménnyel gazdagodva tértem haza! Annyira érdeklődőek voltak, tele kérdésekkel... 

Aztán megint szerda lett hirtelen, napsütés, piac, zöldségek, mint mindig! Este itthon maradtunk, kihagyva a szokásos szerdai Ala-t, hiszen éppen ide szervezték csütörtök estére az Erasmus-os diákok számára a nemzetközi estét. Hát, igen. A legjobb dolog az ingyen kaja és a társaság volt, de semmi más..

Végre eljött a péntek és az esti olasz vacsora. A beugró egy üveg bor volt, és összesen kb. 50 meghívott vendég.. képzelhetitek. Mi mást választottunk volna, mint a Tokaji Muskotályt, amire véletlenül bukkantunk a boltban. Annyira finom volt :) A két olasz fiú igazán kitett magáért, bruschetta és gombás tészta... hmm. Aztán egy kis titkos haditerv eredményeképpen éjfél előtt pár perccel furfangos módon becsaltam a Kittit a nappaliba. Ugyanis április másodika nagy nap: a 21. születésnapja! :) Úgyhogy előzetes összeesküvés áldozata lett, éjfél után a nagy csapat rázendített a boldog születésnapot-ra, és egy kis tortát is kapott tűzijátékkal :) A legjobb az egészben, hogy egy kis táncikálás után hazamentünk, aludtunk, felébredtünk, és még mindig szülinapja volt!

Hú. És akkor most jön a szombat.

A szombati nap nagyrészt készülődéssel telt, ugyanis este 9 órára körülbelül 40 embert vártunk a Prima 7. emeleti társalgójában, hogy együtt ünnepeljük Kitti és Maggie (Nebraska, USA) szülinapját. Délután szántunk egy kis időt magunkra is: kávé, süti, séta. Aztán kezdődhetett a bevásárlás, szendvicskészítés, takarítás, hajmosás, öltözködés, így hipp-hopp 9 óra is lett. Nem gondoltam volna, hogy ennyien eljönnek! A végére 45-50 ember nyomorgott a szinten, eszméletlen hangulatban. Rengeteg ajándékot hoztak, csokit, bort, könyvet, plüssállatkát, ami csak szem-szájnak ingere...  Egy időre fel van töltve a készlet :)

Éjfél után aztán muszáj volt indulni, hogy elérjük az utolsó trolit, hiszen még várt ránk a város. Nagyon jól éreztem magam egész este, pedig nem is az én szülinapom volt! :) Varázslatos ez az egész.

Vasárnap pedig meleg volt. Napsütés és vagy 10 fok. Az utcán emberek, kutyák, gyerekek, idilli hangulat kapott el megint.

Ebben lebegve fejezem be most itt a történetet, így is nagy nehézséget okozott szavakat formálni a kimondhatókból. És akkor még az a rengeteg kimondhatatlan....

B.

(10)